Ennek az autónak a története, hogy hogyan is került az egyik barátom kezébe elég ködös. A lényeg az, hogy adott volt, hogy olasz autót szeretett volna, nem nagyot városi szaladgáláshoz, de elég virgonc legyen, hogy haladni is lehessen vele. Az első próbálkozás egy Fiat Grande Punto Evo autóra esett, 1.4 105 le multiar benzines. Sajnos az összes típushibája kijött az autón ami kijöhet, így visszavételre került a sor szakszerű rendbetétel után. További kutakodás után először a Punto HGT-n akadt meg a szemem milyen olcsók és ahhoz képest egész sok élet szorult beléjük, de elvetettük mert városban az összes benzint megzabálja, ha a gázpedált kellőképpen kezelik – pedig kisebb nagyobb módosításokkal ez a motor van a Lancia Delta II HPE-ben is az előző fejezetből, gyönyörű hangja van, de 50 km 7 literbe kerül, 7 liter a pandémia idején már sok magyar forintot kér a tulajdonostól – következő lépcső pedig a Punto II Sporting faceliftes változata volt 1.4-es szívócső befecskendezéses 16 szelepes motorral 6 fokozatú váltóval. Ez a hajtáslánc ismerős lehet a Fiat Stilo Faceliftes alapváltozataiból. Küldözgettük egymásnak a különböző hirdetéseket, végül egy megragadta a figyelmét a barátomnak.
Mondogatta, ez neki nagyon tetszik. Mondtam neki, jó jó de nézz meg másik autókat is mert legalább lesz viszonyítási alapod, de jó lesz ez a kocsi, mondogatta, egyszer csak felhív, hogy menjek el vele érte, de sajnos nem tudtam. Végezetül egyedül vonatozott fel a kocsiért és mindent amit megbeszéltünk, hogy meg kell nézni egy használt autó vásárlás alkalmával azokat meg is nézte, a döntése már nyilvánvaló, hiszen ha nem hozta volna el kockáztatva mindenét szinte, akkor nem írnám most le ezeket a sorokat. Szóval hazatért a paripa, szinte egyből elhozta megmutatni. Körbelestem én is az autót, de én is elhoztam volna a kocsit, és milyen jól is tettem...volna de sajnos nem én tettem, de szerencsére Dávid barátom igen.Egy pár száraz adattal hadd untassam az olvasót! Az autó önsúlya 960 kiló körül mocorog amit nagyon lehet érezni vezetés közben, kevés tömeget kell gyorsítani és lassítani, ehhez hozzájárul persze az olaszosan harapósan fogó fék is, de ez nem fogy el nagyobb tempóról való fékezéskor sem. A 0-100 9.6 másodperc alatt van meg katalógus adat szerint, ezt tudja 16 év után is, de nem is ez a fontos, hanem hogyan adja elő. Mintha 150-nel mennénk, olyan érzés a 100-as tempó, így ki legálisan taposhatjuk ki a szemét 3. fokozatig, és az a motor, a FIRE motorcsalád 1,4-es változata, még inkább morcosabb hanggal, mint az 1.2-es igazán szép zene a fülnek 3000-es fordulat felett és könnyen az élénk tartományában lehet tartani a motort a 6 fokozatú váltójával. Szélessége, azaz keskenysége 1480mm magassága 1660mm és 3840mm hosszú. Iszonyat rövid és kicsi autó a mai forgalomban ezekkel a dimenziókkal, viszont a sporting kit rajta nagyon virgonc ábrázatot kölcsönöz a járgánynak.
Tettem említést a menettulajdonságairól, viszont hadd részletezzem kicsit milyen is volt a volán mögött ülni. Röviden: vigyorgás, vicsorgás, eszement hajsza a kétszer akkora monstrumok között (amik a mai középkategória autói), motorhang muzsika hallgatása szieszta végétől fiesztáig(3-tól 6-ig) mert elforog ó milyen könnyen elforog addig te jó ég, ott érzi csak igazán elemében magát és ezért mi is az utastérben az előbb említett reakciókkal karöltve. Ennek az autónak nem szabadna így mennie. De gyári, semmi nem lett benne piszkálva. Most egy A160-as mercit hajtok 102 lóerővel és 150 Nm-nyi nyomatékkal azt hittem eddig micsoda erőgéppel van dolgom, kicsit több mint egy tonna felett nem sok autó fürgébb nálam a városban. De ez a városi ideges 1.4 Punto Sporting 50 méter alatt 70-et vert rám. Na jó kicsit túlzok de már bottal ütöttem a nyomát 2 kanyar után és nem mentünk többel, mint a megengedett. Tényleg nem. A másik meghökkentő dolog az az volt, miként fordul kanyarokban a verda. Elől McPherson hátul merev híddal amit művel az autó enyhén túlhasznált LingLong nyári papucsokon azt az anyósülésről elég nehéz volt elhinni.
Nem dülöngélt, kormány elfordításra pontosan és sokéves kisautó létére egész élénken reagált. Nagyon úgy hangozhat, hogy egy Fiat Puntotól hasra esek, menjek üljek be egy „rendes” autóba ami általában Merci, Audi, BMW, szerencsére Dél-Dunántúlon nagyon vegyesen találhatók úton útszélen parkolókban különbnél különb márkájú és típusú autók, néha már azt veszem észre túlsúlyban vannak az olasz csodák. Persze én elfogult vagyok szívem csücske a déli gyártók autói, hiába Merciben és Audiban töltöttem az útjaim nagy részét amik nem voltak lefosott kilométerkövek, nagyon jó állapotú fiatalabb járgányok voltak többször annyi lóerővel és ég egyszer annyi nyomatékkal de meg lehet szokni az erőt és unalmas autók voltak mind szinte kivéve egyet, amiről remélem tudok írni pár sort a jövőben. Nagyon elkanyarodtunk a fő csapásvonaltól, a lényeg az, hogy Fiatalként (ezért a szóviccért elnézést kérek) nem a kényelmet szeretem, a nagy hangrendszert és a 6 zónás klímát, konzervatív formát az autóban, hanem a merész íveket, a motor lelkes hangját, az olykor kényelmetlen kisautókat amikben mindig vigyorognom kell, mert nem hiszem el hogy befordul, azt sem hogy még beférek arra a helyre amit kinéztem, és ha kell oda lehet érni vele sebesen bárhova, és mégis elfordul és mégis befér ez a kis dög.
Megmozgat valamit a barátomban is aki megvette és lelkesen hajtja, törődik vele azóta is. Nem telik úgy el beszélgetés, hogy ne mesélne merre furikázott és hogy szereti a masinát. Rákívántam én is a rövid menetpróba alatt, de van már kiszemelt. Kicsit laposabb, kicsit szélesebb, hosszabb, viszont 3 ajtós és ugyan az a hajtáslánc is kapható hozzá mint a Punto Sportinban van. Egy biztos. Lelkesebb nem lesz mint ez az 1.4 nagyon siet.
